Hogy a ló nyalja meg az idő hideg szemét. Elképesztően régen írtam. Nem ereszteném túlságosan bő lére, hogy még mindig nem vagyok jól és hogy motivációval, jó kedvvel és energiával annyira vagyok elárasztva, mint az Atacama sivatag esővel aszály idején. De legalább már csak 2 gyógyszert szedek 3 helyett. Small success is still success!
Na de! Nem panaszkodni jöttem – arra ott van a pszichológusom – hanem hogy trombitaszó mellett hirdessem ki: végre voltam megint sziklán.
Idén talán 6-7 alkalommal sikerült eljutnom terembe, ahol próbálkoztam azért előre mászni. Az elmaradt edzések és mászások alapján rosszabbra számítottam. Teremben sikerült előre 5a/5b-t másznom (utóbbit sajna csak „hang dog” stílusban), ami tekintve hogy 6a volt a maxom csúcsformában, nem annyira szar 1 év kihagyás után.
Ilyen előzményekkel indultunk neki Dáviddal Bajótnak múlt hétvégén. Ambíciózus tervem az volt, hogy majd a Bányaudvarban és a Nagy Táblán jó hosszú trad utakat mászunk 4-es körüli nehézségben, napsütésben. Ebből az lett, hogy a Bányaudvarban másztam valamit (nem sikerült eldönteni melyiket a topo alapján), aminek a végére a fal felét lebontottam. Bendegúz anyja forog sírjában (mert én úgy mondom hogy „omlósz”).
Ennek örömére gyorsan áthelyeztük a magunkat a hátsó falhoz, ahol azért több mindent sikerült abszolválnunk a szikladarabok hullajtásán kívül.
Összefutottunk itt egy családdal, akiknek az öt éves forma gyereke épp arra várt, hogy egy 6-os áthajláshoz felvigyék neki a kötelet, hogy kimászhassa toprope. Ricsi – a pofátlanság mintapéldánya – természetesen megkérdezte, hogy ha már ott lóg az a spárga, bekötözködhet-e rá ő is. Szerencsére jó fej volt az apuka, mert mondta, hogy simán, én meg nagy boldogságomban on-sigh kimásztam az áthajlást. Szóval volt öröm é bodottá.
Egészen este hatig csalingáztunk le-föl – mint pók – a falon, aztán becsatlakoztunk a Kinizsi 100-as vérkeringésbe azzal, hogy pont az útvonalon raktunk tüzet és vertünk sátrat. Egy jó konzerv halászlé és pincepörkölt elfogyasztása után szerencsére az utolsó túrázó is elhaladt melettünk, így éjjel már teljes nyugalomban tudtunk hortyogni a sátorban.
Jó volt ismét sziklát fogni, és mászni. Remélem idén több lehetőségem és motivációm lesz rá mint tavaly.
Hozzászólás