Vannak csúcsok amelyek 3000 méter alatt is okozhatnak meglepetést. A Júliai-Alpok különösen híres arról, hogy annak ellenére, hogy egyik hegytető sem éri el a bűvös hármas számmal kezdődő magasságot, arányaiban nem olyan magas a sikeres támadások száma. Ráadásul a Triglavon például szokás meghalni is, főleg villámcsapás által, köszönhetően az Adriai tenger felől érkező hirtelen kialakuló viharoknak.
A címben szereplő dinamikát alkalmazva és egyenes vonalú egyenletes mozgást feltételezve az irányvektor negatív előjellel kellene kerüljön életem koordináta rendszerére. De a lenni vagy nem lenni sosem ilyen egyszerű. Nincs az a nyolcadfokú egyenlet a komplex számok halmazán, amelyik megfelelő mértékű és mennyiségű kanyart, kurflit és 180 fokos fordulatot paccantana a Descartes féle két dimenziós síkra. Mert az élet sosem könnyű, de ha kapsz mellé egy kis rekurrens depressziót az mindig tud fűszerezni rajta egy Read more…
Hétfőre 16 fokot és napsütést jósoltak a meteorólgia varázslói, és bár mellé egy kis szél is be lett ígérve, úgy döntöttünk kinézünk Rókahegyre, hogy felmérjük, mennyit számít hat hónap kihagyás mászás tekintetében. Amúgy sem volt egy fitensz sikersztori az elmúlt pár hónap számomra, így minden elvárás nélkül sétáltam fel unokaöcsém mellett a Kisfalhoz. A legjobb hegymászó az aki a legjobban élvezi, szokták mondani. Eme örök igazság tükrében kezdtünk neki először balról jobbra haladva a legkönnyebb Read more…
Rengeteg idő eltelt október óta. Akkor esett meg utoljára, hogy a mászással kapcsolatos gondolataimat betűkbe öntöttem volna vagy a velem történt események kacskaringós gombolyagfonalát tekergettem volna rá blogom kartonpapírjára. Be vagyunk oltva mászás ellen, az van. Nincs mit szépíteni. Terembe csak akkor mehetnénk, ha megerőszakolnánk lelkiismeretünk otthonkába rejtett vonzó bájait és kiváltanánk a versenyengedélyünk, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan eszünk ágában sincs versenyezni. Szóval nem megyünk. Így persze egy csomó pénzt spórolunk, az is valami. A Read more…
In medias res idevágom – mielőtt egy rendhagyóbb témáról szeretnék értekezni – hogy életemben először előremászásban projekteltem egy 6a nehézségű utat a BigWallban! Tehát az első próbálkozástól kezdve végig előre nyomtam. Először 1 beleülés és 1 esés árán jutottam fel, majd egy héttel később már majdnem kitoltam teljesen, de a végére annyira elfáradtam (a sok tökölés miatt), hogy nem tudtam az utolsó fogásról biztonságban megakasztani a standot, így végül egy másik út metrófogantyú szerű kiszállóját Read more…
A határok lezárva, mindenhol maszkos emberek, nyomatjuk a Covid-totót és az átlag mászó azon töpreng, mi a jó nyavaját csináljon most, hogy nem lehet külföldre menni. Hát csapjunk bele a ziába és szervezzünk itthon több napos mászótúrákat. Igaz, a több kötélhosszas alpesi utakat nem lehet pótolni, de a hangulat azért sok mindenért kárpótol. Az első ilyen egész hétvégés kiruccanásra úgy gondoltam a Cuha-völgy lesz a legmegfelelőbb, mert legutóbb nagyon megkedveltem az itt kialakított mászóutakat. Kreáltam Read more…
Mivel elkezdtem aktívabban használni a www.thecrag.com című mászós oldalt naplóként, kicsit jobban beleástam magam a különböző típusú megmászások útvesztőibe. Fórumokon folyamatosan mennek az olyan kérdések, hogy “de akkor ez most megmászottnak számít-e, ha beraktam előre az első köztest a kötéllel, és ráfogtam az út felénél a kis fára, meg egyébként is acélszegecses cipőben voltam?”. Adam Ondra volt az első és egyetlen aki Onsight mászott 9a+ nehézségű utat…de mi a jó fenét jelent ez? Kicsit magamért Read more…
Mivel a külföldi utazás jelenleg ilyen-olyan – COVID-ra visszavezethető – körülmények miatt számomra nem opció, itthon próbálok minél szélesebb spektrumban válogatni a mászóhelyek között. Régi vágyam volt, hogy a Cuha völgyben a Bucsek-gerinc sziklafalát ne csak drótkötélről nézzem meg, hanem az itt fellelhető sportmászó utakat is felderítsem. Múlt szombaton harmadmagammal nyakunkba is kaptuk az autópályát és leparkoltunk a Vinye büfé mellett. A falat már ismertem, így nem volt nehéz megtaláli mit is keresünk, szóval hamar Read more…
Oly rég írám ide legutolsó időben, szintelevő belülről érkezvén a késztetés, mely írásra fogta önnön kezeim vala. És én látám, hogy ez jó. Mikor legutóbb jelentkeztem, még bőven be voltunk zárkózva a négy fal közé és vártuk a kollektív mindmeghalunk eljövetelét. Azóta persze az élet többé kevésbé visszazöttyent a régi kitaposott nyomvájúba, csak egy-egy kátyú miatt kell letérnünk róla néha. Mint amikor elfelejtek maszkot vinni a vásárláshoz és szitkozódva hazaballagok konzervkaját enni, mert nincs kedvem Read more…
Amikor ez az egész vírus-para belecsobbant a magyar emberek életébe, mi éppen egy téli Ankogel túrát tervezgettünk a március 15-i hétvégére. Szerdán már kétségessé vált, hogy ki tudunk-e menni, aztán péntekre bezárták a határokat, leeresztették a rolót a hüttékben, mi meg itthonról figyeltük az egész hétvégére jellemző napsütést, és 1-es lavinaveszélyt. Innentől persze az outdoor mozgolódásom szép lassan elkezdett a nullához tendálni. Persze nem álltuk meg, azon a hétvégén, ha már Ausztriába nem is, de Read more…