A poént Dávidtól loptam, ezúton is jelentem, hogy virtuálisan megkorbácsoltam érte a formás tomporom.

Három héttel ezelőtt egy Lizzardos túrán sikerült negyedik próbálkozásra végre feljutnunk a Großer Buchstein (2224 m) tetejére, így az idei csúcsélmények a Halloween-i hosszúhétvégével együtt kettőre emelkedtek. Álljon itt most egy kis kedvcsináló a Kamnik-Slavinja Alpok harmadik legmagasabb csúcsának “meghódításáról”.

Mindig egy tervvel kell kezdődnie a történetnek. Most is volt. Mégpedig az, hogy a Kemperla Bivakot kipróbálva felmegyünk a Grintovec-re. De a tervek azért vannak hogy újratervezzük őket. Így kerültünk most is egy másik hegycsúcsra. No-de ne szaladjunk ennyire előre, honnan is kedjem?

A kinézett útvonalunk a Kamniška Bistrica völgyből indult, ahol egy éjszakát eltöltöttünk a Kraljev Hrib kempingben. Hétfő reggel egy nem önkéntesen választott váltózuhanyt követően (legalábbis nekem) átautóztunk a Cojzova koča nevű hegyi menedékház felvonójának lenti állomásához egy kellemes kavicsos rally útvonalon, majd a kb 10-12kg-os táskákat a hátunkra kapva nekiveselkedtünk a kifejezetten combpróbáló emelkedőnek.

A parkolótól a túristaházig egy folyamatosan emelkedő cikkcakkos ösvény vezet fel, eleinte erdei, később sziklás, törmelékes környezetben. 2,7 km-es távon belül nyerünk ezzel 920 m szintet, szóval tényleg lég combos emelkedőt kapunk rögtön a legelején a nagy zsákokkal. A combom óbégatott is az első fél órában – aztán szerencsére megszokta a kínzást és befogta a pofáját. Út közben többek is arról tájékoztattak minket, hogy rengeteg ember tart a Kemperla bivak felé, tuti nem lesz helyünk. De nem tudtak eltántorítani (főleg, mert úgy terveztük, hogy ha nincs hely akkor kint alszunk a szabad ég alatt. Akkor még nem számoltunk az orkán erejű széllel, ami odafent fogadott minket.)

A túristaház ilyenkor már nem üzemel, csak a winterraum-ot lehet igénybe venni, így egy gyors konzerv ebédet követően tovább indultunk észak felé a Skuta feliratú nyilakat követve. A háztól egy meredek sziklás ösvény vezet keresztül a Grintovec monumentális főgerincén, aminek a másik oldalára érkezve, azt követve traverzálunk tovább, miközben szép lassan emelkedünk is még feljebb. A gerinc északi fala egészen elképesztő látvány. Az ösvény egy ponton fémkapcsokkal, illetve rudakkal biztosított lemászásra kényszerít, hogy aztán ismét kaptatni kelljen felfelé. Nem sokkal később meglátjuk a bivakházat. 11 órakor indultunk a parkolóból és 14:50-re értünk fel, ami majdnem négy órás útidővel egészen jónak mondható a 4 km / 1260 m-es távon figyelembe véve a málhánkat is.

A nap maradék részében próbáltunk megfelelő bivakhelyet keresni a kintalváshoz, de végül le kellett mondanunk róla az erős szél miatt. Eszterék végül felállították a sátrukat, így három szlovén mászóval osztozkodtunk csak négyen a bivakház kényelmében, ami két háromszemélyes emeletet és egy kétszemélyes földszintet jelentett a völgyre néző panorámával. A három szlovén közül kettő eléggé sokára ért oda a házikóhoz, el is keztünk aggódni miattuk. A harmadik srác (aki amúgy nem a társuk, csak fenn találkoztak) mondta, hogy max fél órára lehetnek mögötte….mindezt 2 órával az érkezése után. Úgyhogy nyolc körül nekiindultunk, hogy esetleg amennyire lehet még biztonságban körülnézzünk az útvonalon, nem-e történt valami gond. Szerencsére csak annyi derült ki, hogy még beiktattak egy gerincmászást az tök sötét éjszakába (why?) és így jól megnyújtották az útvonalhoz szükséges időt. Örömbódottá’ mindenki épségben vissza a házba, mi lassan lefekvéshez készültünk, ők meg nekiálltak gázfőzőn palacsintát sütni. Wtf?

Elaludni nehezen sikerült, mert lakótársaink egy pöppet hangosak voltak, ráadásul nem csak a szájukon keresztül képeztek levegőben terjedő longitudinális hullámokat,de szerencsére ezt olfban nem lehetett mérni.

Csúcstámadás

Reggel viszonylag későn sikerült összekapnunk magunkat és nekiindulni, de ha jól emlékszem azért 9-re már úton voltunk felfelé. A Skutára két fő út vezet fel, a normál útnak tekinthető keleti ösvény és a Mlinarsko Sedlo felé kanyargó nyugati, ami érinti a Dolgi Hrbet csúcsát is útközben és egy elég kitett penge gerincmászás UIAA I-II nehézségben. Ezt tolták le előző este a szlovénok tök sötétben.

Mi az első variáció mellett döntöttünk, aminek az első fele egy sima séta, majd egy víznyelőkkel tarkított karsztfennsíkon átvágva érkezünk a főgerinc alatti törmeléklejtőhöz. Eleinte ezen oldalazva kell haladni. Apró kavicsos, viszonylag meredek lejtő, nem tűnik kellemes élménynek egy megcsúszás. Innen kiérve egy másik nyereghez érkezünk, ahol a kavicsokat egészen kompakt szikla váltja amin szinte függőlegesen kanyarognak felfelé a piros jelzés pöttyöcskéi. Körülbelül egy I-es, vagy I+ nehézségű rövid mászóbetét, aminek a végén kiérünk a gerincre. Onnan persze egy picit vissza kell megint ereszkedni, de itt már egy kis drótkötél, illetve fém pöckök segítik a haladást. A túra vége ismét kavicsos, de kevésbé meredek szerpentinezés fel a csúcsig.

Útközben hatalmas szél és kunyeráló csókák kísértek. A hegy tetején egy aprócska összetákolt minikereszt jelzi csak hogy jó helyen járunk. Rövid pózolás egy csoportképhez, csúcscsoki és indulás vissza ugyanazon az úton.

A bivaknál még főztünk egy gyors teát, aztán spuriztunk tovább lefelé, mert még onnan a kocsiig volt 1200 m szint lefelé. Életem egyik leghosszabbnak tűnő ereszkedése volt. Nagyjából száz méterenként csekkoltam a telefonomat, hogy mennyi van még, és szomorúan nyugtáztam, hogy a legutóbbi ellenőrzéshez képest lófaszt sem haladtunk. Nem tudom miért fáradtam így el, de tényleg nagyon lassan akart elfogyni alólunk a szint.

Természetesen a hazamenetel előtt még kajáltunk egyet ismét a kempingben, hogy aztán Mr. Tempomat-160 este tizenegy óra felére hazaszállítson.

Összességében jó kis túra volt, a bivakház nagyon faszán lett kialakítva. Nehézségre az útvonalra azt mondanám, hogy ugyan a Triglavnál alacsonyabb, de én egy picit technikásabbnak éreztem a kitett szakaszokat. Sisakot mindenképp javasolnék, ha valaki nekivágna – nekünk nem volt – a függőleges részek miatt, mert ott óhatatlanul belekalkulálható kockázat a fölöttünk mászók által lerugdosott kövek hullása.

Hozzászólás

Categories: Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.