Mivel a külföldi utazás jelenleg ilyen-olyan – COVID-ra visszavezethető – körülmények miatt számomra nem opció, itthon próbálok minél szélesebb spektrumban válogatni a mászóhelyek között. Régi vágyam volt, hogy a Cuha völgyben a Bucsek-gerinc sziklafalát ne csak drótkötélről nézzem meg, hanem az itt fellelhető sportmászó utakat is felderítsem. Múlt szombaton harmadmagammal nyakunkba is kaptuk az autópályát és leparkoltunk a Vinye büfé mellett.
A falat már ismertem, így nem volt nehéz megtaláli mit is keresünk, szóval hamar lepakoltunk a Kis-fal alatt. Kezdetnek gondoltam jó lesz könnyű utakat mászni a nittek figyelmen kívül hagyásával, saját köztesekkel. Két ötös sikerült is úgy hogy a nittek közül csak egyet használtam (azt amolyan biztos ami biztos alapon).
A nap második felében viszont átorientálódtunk a Nagy-falra, ahol az úgynevezett könnyű utak viszonylag kis számban képviseltetik magukat. A tervem az volt, hogy Marci előre mászik 6-os, 7-es utakat, én meg toprope projektelek. Ebből az lett, hogy a Jó kifogás sose rossz (VI) és a Vigaszság (VII) utakat felsőbiztosítással ugyan, de Flash másztam ki. Ezen felbuzdulva Marci közölte, hogy most márpedig Bástya Elvárs (VI+) csak rám vár, hogy előre másszam. Nem mondom, hogy nem izgultam mikor bekötözködtem és az is hazugság lenne, hogy nem remegett a lábam a kulcsmozdulat utáni akasztás okozta megkönnyebbüléstől. De a lényeg az, hogy
meglett az első VI+ onsight előre mászásom sziklán!
És ugyebár azt szokás mondani, hogy a sportmászás hatos fölött kezdődik. Nem véletlen, hogy a Yosemite rendszerben a VI/VI+ = 5.10 fölött bontják a nehézségeket betűkkel négy részre és az egyik legismertebb mászócipő gyártó is erről a nehézségről kapta a nevét (FiveTen).
A katarzistól diadalittassan még kimásztam toprope a Sima ügy nevű hetest, aminek a beszállója alaposan megizzasztott (többször újrakezdtem, beleültem), de utána tényleg sima ügy volt. Végül befejezésként beszálltam a Mechanikus Citromba (VI-) előre, de valami hiba csúszott a tájékozódó képességembe, mert utólag megvizsgálva a Rep-Rap (VI-)-et másztam ki. Erre akkor jöttem rá, amikor a standból visszaereszkedés nehézségei rávilágítottak arra, hogy rossz standba érkeztem. Biztos ami biztos, azért a végén a Mechanikus Citrom is meglett toprope.
Egyébként széljegyzetként idebökném, hogy a Cuha-völgy útjai remekül biztosítottak, gyakorlatilag 2-3 méterenként tele vannak szórva nittel és két pontos stand van mindegyik végén. Ez nyilvánvalóan sokat segített, hogy előre mertem mászni olyan utakat, amelyek nehézsége nem ötössel kezdődik.
A napot egy kiadós vacsorával zártuk a Kőpince fogadóban, amit nagyon javaslok meglátogatni mindenkinek. Már csak a pincér lányok miatt is 😉 Utak a naplóban…
Hozzászólás