Hétfőre 16 fokot és napsütést jósoltak a meteorólgia varázslói, és bár mellé egy kis szél is be lett ígérve, úgy döntöttünk kinézünk Rókahegyre, hogy felmérjük, mennyit számít hat hónap kihagyás mászás tekintetében.
Amúgy sem volt egy fitensz sikersztori az elmúlt pár hónap számomra, így minden elvárás nélkül sétáltam fel unokaöcsém mellett a Kisfalhoz. A legjobb hegymászó az aki a legjobban élvezi, szokták mondani. Eme örök igazság tükrében kezdtünk neki először balról jobbra haladva a legkönnyebb 3-as utaknak. Kicsit szokatlan volt, kicsit simogattam a sziklát, próbáltam megérezni a személyiségét, a kis repedések sutoggását, a karabínerek csillogó énekét.
Viszonylag gyorsan ki is ment mindkettőnknek az első három út. Jólvan, akkor nyomassuk tovább, vannak itt négyesek is. Szembe is jött az első totojázós élmény, de hamar túllendültem rajta, habár a Minimax áthajlását inkább kerültem a hivatalos verzió szerint, semmint direktben másztam volna ki.
Mire a csapat többi tagja is megérkezett, addigra épp az egyik kedvenc utamat, a Kisfal legjobboldalibbját az Ördögszekeret másztam előre töretlen lelkesedéssel, sikerélménnyel…redpoint. Itt már bennem volt, hogy amiért ide jöttem, azt teljesítettem, innentől már tökmindegy mi történik, én már jól érzem magam…baszassuk!
Fragile! Negyedszer futok neki. Tavaly végre harmadik alkalommal megtaláltam a kis pocak mögötti nittet, amit korábban mindig jobbról kerültem, mert marhára nem láttam hogy merre kéne menni. Most megint elbizonytalanodtam és kimásztam jobbra. Persze onnan már megtaláltam és átoldalaztam (egy amúgy semmivel sem veszélytelenebb mozdulattal, ugyanúgy 3 méterrel az utolsó köztes fölött) a megfelelő akasztáshoz. De egyrészt előtte is beleültem a kötélbe keresvén, hogy mi a megoldás, másrészt amúgy se adtam volna meg a redpointot magamnak a kis kitérőért. Megjegyzem szerintem nehezebb mint V+. Mindenesetre rögtön kiszállás után újra nekiveselkedtem toprope, mert nagyon buzerálta a csőröm, hogy nem sikerült. Természetesen így hiba nélkül, dinamikusan, alig 2 perc alatt fenn voltam.
Doki érkezése után még másztam egy ötöst, meg felsőzve rápróbáltam a Kőlevesre, de öt órányi szinte folyamatos mászás után úgy döntöttem elég volt mára a jóból. Hat hónap kihagyás után, az év első sziklája pozitív élmény, sikerként elkönyvelhető naplóbejegyzés lett. Természetesen minden fenn van a mászónaplóban, lehet csekkolni…
Hozzászólás