Rengeteg idő eltelt október óta. Akkor esett meg utoljára, hogy a mászással kapcsolatos gondolataimat betűkbe öntöttem volna vagy a velem történt események kacskaringós gombolyagfonalát tekergettem volna rá blogom kartonpapírjára. Be vagyunk oltva mászás ellen, az van. Nincs mit szépíteni. Terembe csak akkor mehetnénk, ha megerőszakolnánk lelkiismeretünk otthonkába rejtett vonzó bájait és kiváltanánk a versenyengedélyünk, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan eszünk ágában sincs versenyezni. Szóval nem megyünk. Így persze egy csomó pénzt spórolunk, az is valami. A sziklát meg azért hanyagoljuk, mert a harmadik mozdulat után éreznénk úgy a kezeinket, mint Beck Weathers 1996-ban. Fotelpatkányok vagyunk, a jó idő ribancai.
Na jó, azért múlt hétvégén megpróbálkoztunk valamit tenni annak érdekében, hogy mégis úgy tűnjünk, mintha valamiféle mászók lennénk vagy mi. Vasárnapra jó időt jósoltak (plusz fokok, napsütés), úgyhogy elhatároztuk, hogy kimegyünk Oszolyra az Óvoda falhoz és hegymászó bakiba, kesztyűbe, könnyű utakat mászunk. Szép dolog az elhatározás, főleg ha akkor is betartják, ha nem minden úgy néz ki ahogy a tervekben szerepelt. Például, hogy a napsütés helyett tejföl köd, a jó idő helyett pedig szemerkélő eső fogadott. De hát akkor kell mászni amikor jólesik.
Ide biggyeszteném a nap eredményeit:
- Kurtakémény UIAA I
- Fürgelomha/Esőpillér UIAA III/II
Jó azért valamicskét szépít a dolgon, hogy csúszós, vizes és hideg mészkő utakról van szó, amit bakancsban és kesztyűben másztunk. Ráadásul a 18 ezer forintos Leki kesztyűm – ami állítólag hiperszuper gore-tex membrános, meg minden – olyan sebességgel ázott át és fagyasztotta érzéketlenre az ujjaimat, hogy ha lett volna nálam gyufa ott helyben rituálisan elégetem (akkor legalább meleg lett volna). Meg így sikerült azt is megtapasztalnom, hogy kesztyűben mennyivel nehezebb csomót kötni, meg standot építeni, meg ámblokk bármit is csinálni.
Mindenesetre bő két órát elhülyültünk ott, és a szar idő ellenére marha jól esett. Hiányzik már a mászás. Kíváncsi leszek, hogy amikor majd újult erővel és a rég múlt idők nosztalgikus emlékétől fűtve nekiveselkedem újra a Big Wall falainak, vagy Rókahegyen a Kristályosnak, mekkora lendülettel fog pofáncsapni az elmaradt gyakorlások és edzések keserű valósága. Tavaly már másztam sziklán előre VI- környékén egész stabilan, teremben toprope 6b/6b+ utakba már bele-bele kóstoltam, időnkét sikerrel. Vajon ismét a négyeskék fogják a lélekemelő sikerélményt jelenteni? Idén ha nyitnak a határok nagy terveim vannak, szóval fel kell kötni a gatyát…
Utóirat: segíts nekünk adód 1%-ával!
https://www.lizzard.hu/ado-1/
Hozzászólás