Hogy a ló nyalja meg az idő hideg szemét. Elképesztően régen írtam. Nem ereszteném túlságosan bő lére, hogy még mindig nem vagyok jól és hogy motivációval, jó kedvvel és energiával annyira vagyok elárasztva, mint az Atacama sivatag esővel aszály idején. De legalább már csak 2 gyógyszert szedek 3 helyett. Small Bővebben……
Hétfőre 16 fokot és napsütést jósoltak a meteorólgia varázslói, és bár mellé egy kis szél is be lett ígérve, úgy döntöttünk kinézünk Rókahegyre, hogy felmérjük, mennyit számít hat hónap kihagyás mászás tekintetében. Amúgy sem volt egy fitensz sikersztori az elmúlt pár hónap számomra, így minden elvárás nélkül sétáltam fel unokaöcsém Bővebben……
Rengeteg idő eltelt október óta. Akkor esett meg utoljára, hogy a mászással kapcsolatos gondolataimat betűkbe öntöttem volna vagy a velem történt események kacskaringós gombolyagfonalát tekergettem volna rá blogom kartonpapírjára. Be vagyunk oltva mászás ellen, az van. Nincs mit szépíteni. Terembe csak akkor mehetnénk, ha megerőszakolnánk lelkiismeretünk otthonkába rejtett vonzó bájait Bővebben……
A határok lezárva, mindenhol maszkos emberek, nyomatjuk a Covid-totót és az átlag mászó azon töpreng, mi a jó nyavaját csináljon most, hogy nem lehet külföldre menni. Hát csapjunk bele a ziába és szervezzünk itthon több napos mászótúrákat. Igaz, a több kötélhosszas alpesi utakat nem lehet pótolni, de a hangulat azért Bővebben……
Mivel a külföldi utazás jelenleg ilyen-olyan – COVID-ra visszavezethető – körülmények miatt számomra nem opció, itthon próbálok minél szélesebb spektrumban válogatni a mászóhelyek között. Régi vágyam volt, hogy a Cuha völgyben a Bucsek-gerinc sziklafalát ne csak drótkötélről nézzem meg, hanem az itt fellelhető sportmászó utakat is felderítsem. Múlt szombaton harmadmagammal Bővebben……