…de legalább jó a grafikája…szokták mondani. Azt veszem észre, hogy a kis háromszöges modell – tudniillik, hogy van három választható entitás, és abból egyszerre mindig csak kettő létezhet párhuzamosan – az élet minden területére Murphy törvényeinek megfelelően életbe lép. Van az a kis anekdota, hogy a tökéletes önmegvalósításhoz három dolog szükséges: idő, pénz, energia. Gyerekkorban van idő és energia, de nincs pénz. Felnőttként van pénz és energia, de nincs idő, az öregkort pedig pénz és idő teljében érjük el de sokszor már energiának vagyunk híján.

A hegymászáshoz is kell pénz, kell elhivatottság (kitartás) és kell jó fizikai állapot. Éveken keresztül a pénz volt a szűk keresztmetszet számomra (ok-ok volt egy pár éves ciklus amikor futótérddel küzdöttem), aztán kicsit alább hagyott a motivációm. Jelenleg a pénzügyi része hála a jó égnek – kop-kop-kop – pipa. A motivációm is az egekben, de persze ilyenkor sikerül minden szart összeszednem.

Októberben voltunk ugyebár egy jó kis Lizzardos túrán Ausztriában, ahol a második napon elég csúnyán elkezdett fájni a térdem. Nem ott ahol régen – nem futótérd (IT band), hanem csak a bal térdem és a térdkalács fölött/mögött. Főleg lefelé. Jó hát túl erőltettem gondoltam. Másnapra annyira fájt, hogy alig bírtam lejönni a szobámból a lépcsőn, ráadásul ha megfogtam forró volt mint Lucifer kemencéje. Jó, ok, begyulladt, túlerőltetés, elmúlik. Aztán a maradék tanfolyami napokon is elég rendesen éreztem…konkrétan Oszolytól lefelé sétálva is majd beszartam, ami azért nem egy hosszú táv. Ok, akkor pihentessük. Kenegettem feketenadálytő krémmel, meg Flectorral felváltva reggel-este, megemeltem a porcerősítő adagomat és figyeltem rá, hogy minimum 2,5 liter folyadékot elfogyasszak minden áldott nap. Meg persze kíméltem, nem voltam túrázni jó egy hónapig.

Tegnap úgy döntöttem itt az ideje egy kis tesztelésnek: csatlakoztam a Traveller.hu csapatához egy rövid sétára a Spartacus ösvényen. Ez azért is volt fontos dolog, mert közben vettem egy magashegyi (D) bakancsot és le akartam tesztelni éles helyzetben, amire a frissen hullt hó pont jó alternatívát szolgáltatott. Hát az van, hogy mire leértünk Visegrádra megint elkezdett csúnyán fájni (talán nem annyira mint 1 hónappal ezelőtt, de azért még mindig zavarba ejtően). Mivel fölfelé szinte egyáltalán nem érzem, csak lefelé, ezért a visszautat nem spóroltam meg, de a fejemben már elkezdett zakatolni, hogy hogy lesz ez januárban?

Ugyanis – tádám – befoglaltam magamnak egy cuki kis helyet a január 20-27 között megrendezett téli alpesi hegymászó tanfolyamra. Tehát az eltökéltség még mindig megvan, a motivációm az egekben, csak azt kell kitalálnom mit csináljak addig a térdemmel, hogy kibírjam az egy hetet.

Egyébként a másik ilyen kínzó kérdés a bakancs volt, ugyanis Black Friday akcióban vettem a Mountexben, amit rögtön szombaton ki is cseréltettem, mert a méretet nem éreztem magaménak. Végül itthon sétálgattam benne még jó pár órát, de nem tudtam eldönteni hogy jó-e. Végül nagy levegőt vettem és elmentem ugye a tegnapi kis sétafikára a Pilisbe…kissé félve, hogy szarrá töri a lábam és akkor már vissza se tudom vinni. Szerencsére ez probléma megoldódott, amennyire nem éreztem jónak az első 1-2 km-en, annyira kényelmes volt a végére és egészen jól is tartotta a lábam. A teljesen merev talpat még szokni kell, de azt teszteltem, hogy a meredek oldalazás és a kis peremeken való fellépés marha jó vele. Szóval a bakanccsal kapcsolatos szorongásom elmúlt, de most aggódhatok a térdem miatt.

Vissza kell szereznem anyámék szobakerékpárját, hogy tudjak itthon tekerni. Apropó vettem egy edző-görgőt is idő közben a Decathlonban, de annyira gyenge és hangos volt, hogy azt is visszavittem. Nagyon kezdek belejönni a tudatos vásárló szerepébe. Az elképzelésem egyébként az, hogy heti 3-4 alkalommal tekerek itthon, plusz nyújtok, erősítek és kisebb túrákkal járatom be az ízületet. Persze közben szedem az Arthroxont (porcerősítő) ezerrel, meg folytatom a Flectoros kenegetést. Ha a fogamat kell összeszorítanom közben akkor is megcsinálom a téli tanfolyamot.

Közben amúgy heti kétszer járok már jó ideje mászogatni is, hol BigWall-ba, hogy Spider-be, hol Mountexbe. Lassan ugyan de vélek felfedezni némi fejlődést a technikámban és teljesítményemben. Kíváncsi leszek mire megjön a jó idő sziklán mit fogok tudni alkotni…

Hozzászólás


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.