Rengeteg idő eltelt október óta. Akkor esett meg utoljára, hogy a mászással kapcsolatos gondolataimat betűkbe öntöttem volna vagy a velem történt események kacskaringós gombolyagfonalát tekergettem volna rá blogom kartonpapírjára. Be vagyunk oltva mászás ellen, az van. Nincs mit szépíteni. Terembe csak akkor mehetnénk, ha megerőszakolnánk lelkiismeretünk otthonkába rejtett vonzó bájait Bővebben……
Ez így első olvasatra furcsán hathat, hiszen eddig is tanultam ugyebár, de a magyar hegymászó-képzésben az alapfokú sziklamászó tanfolyam vizsgájának sikeres teljesítése révén a „hegymászó tanuló” fokozat szerezhető meg. Ugyanis ahhoz, hogy valaki vizsgázott hegymászó legyen el kell még végezni a nyári és a téli alpesi hegymászó tanfolyamot is. Igen, ebből le lehet szűrni, sikerült a vizsgám!
Rákeresve a „how to improve your footwork in climbing” mondatra, a legtöbb helyen az jön ki, hogy bízz a lábadban, merj ráterhelni. Szóval valószínűleg, hogy ha ezt a falat áttöröm, ezen átlendülök, akkor nagyságrendekkel fog fejlődni a mászótudásom.
Az előző attrakcióm Csókakőn hagyott bennem egy kis szorongást, így megbeszéltem Szilvivel – a mászópárommal – hogy ugorjunk le valamelyik este a BigWall-ba és gyakoroljuk már egy csöppet az elől-mászást, meg úgy általában a mászást. Meglepő fordulat volt, hogy ugyanaz a nehézség műfalon mennyivel mérföldekkel könnyebb műfaj, mint ugyanaz sziklán.