15.nap: Hármashatár-hegy trail

Tegnap tervben volt egy Vadálló-kövek futkorászás megint, de úgy elvariáltam (meg elaludtam) az időt, hogy nem fért volna bele egy Dömös-Budapest oda-vissza még a futáson kívül, így végül a Hármashatár-hegyre tettem a voksom. A héten egyébként két erősítő+egyensúly edzést iktattam be, mert kedden részese voltam egy Masterclass tréningnek, „Csoporton belüli pszichológiai biztonság” témakörben. Az ott tapasztaltakat túravezetőként talán még hasznosítani is fogom majd tudni. Visszakanyaradova az egyensúlyra: kifejezetten meglepő, hogy a bal lábam lényegesen stabilabb, azzal már többször sikerült korrigálás és lelépés nélkül 10-12 ismétlést megcsinálnom egy lábas emelgetésből súlytárcsán.

Na, de a futás! A Hármashatár-hegyi út közepe tájékán tettem le a kocsit. Annál az emelkedőnél, ami bringával a legsunyibb: abszolút lankásnak tűnik, de közben vagy 5-600 méteren keresztül nem kicsit folyamatosan emelkedik, és egy kis jobbra fordító után meglátod, hogy hopp még van ugyanennyi). Szóval letettem a gépsárkányt, kicsit nyújtottam, guggoltam párat és elindultam a kék jelzésen felfelé. A végén van egy meredekebb szakasz, amit meglepően jól vettem, nem kellett sétára váltanom. Aztán egy jelzetlen ösvényen kezdtem ereszkedni, ami szép lassan sziklás szakadékká „szelídült”, ott egy picit körültekintőbbre vettem a sebességet, de így is bezsebeltem egy 5. helyet a  Szépkilátás halálút DH (4:13) szegmensen.

Itt leérve elterveztem fejben, hogy 10 km lesz a cél (hiba volt nem előre gondolkodni) és a gázvezetéket követve futottam kellemes tempóban a Határ-nyeregig, ahol egy hirtelen jött ötlettől vezérelve balra kanyarodtam a sárga jelzésre, amiről tudtam, hogy a Szépvölgyi út végére visz ki egy határkőhöz elég meredeken. Itt jött be az, hogy jobb lett volna előre kitalálni az útvonalat, mert futás közben gondolkodtam rajta, hogy fussak-e az Oroszlán-szikláig és ott fel a Kecske-hegyre a nyugati oldal falán, vagy tegyek egy Árpád kilátó kört, esetleg csak 5 km-nél forduljak vissza ugyanarra amerről jöttem. Ha tudom mi vár rám, lehet hogy máshogy osztom be az erőmet. Mindenesetre a sárga jelzésen felfelé összehoztam egy harmadik helyet a Heartattack climb on sign „S” (expert level!) (2:56) szegmensen, majd vissza csalingázva a gázvezeték vonalára, ugyanazon a sziklás szakaszon felfelé, még egy második helyet is. Ezeknél az emelkedőknél az elhatározásom ellenére ki kellett állnom a futó tempóból és gyaloglásra váltani, mert már sípolt a tüdőm és azért nem akartam belehalni. Felérve a kilátóhoz végül a zöld és a kék jelzésen ereszkedtem vissza kocsihoz, ami jó kis levezetés volt. Tavaly futottam egyébként hasonló kört, ahhoz képest érezhetően jobban bírtam, a kérdés hogy mondjuk egy hónap múlva ugyanezt megfutva mennyit tudok fejlődni.