Szóval ott tartunk, hogy harmadszor is kitűztük célul a Grossglockner meghódítását Dokival (eddig egyszer az időjárás, egyszer félig betegség, félig a tömeg hiúsította meg a dolgot). A húsvéti hosszú hétvégére van előirányozva és ahogy az ilyenkor menetrendszerűen lenni szokott, semmi sem lehet túl egyszerű.

Egyrészt mint ahogy már korábban írtam elkapott egy influenza szerű csibész és úgy pofánbaszott, hogy még csak most kezdek magamhoz térni. Ennélfogva az állóképességemen van még mit csiszolni, és erre lesz/van mindösszesen 2 hetem. Na de semmi pánik, az temérdek idő…gondolhatnánk. Persze ne gondoljuk. Hétvégén ugyanis kimentünk mászni Bajótra és miután hazakocsikáztam nem bírtam kiszállni az autóból. A bal bokám – tudom is én miért – annyira elkezdett fájni, hogy később éjszaka alig bírtam aludni tőle. Nem mellesleg úgy be is dagadt, hogy eljátszhatták volna a jobb párjával a Stan és Pan című nagy sikerű klasszikust. Sebaj, gondoltam, túlerőltettem, kis pihenés és minden oké. Fogdossuk hát rá, hogy minden oké, végülis járni tudok. Sőt majdnem mindent tudok, kivéve lefelé lépcsőzni és lábujjhegyre állni. Azt meg ugye minek, a hegyre felfelé szoktak menni és még csak nem is lépcsőn, lábujjhegyre állni meg tök fölösleges amúgy is.

Szóval most ott vagyok, hogy egy kicsit zavarja a lelkivilágomat mindezen dolgok együtt állása. Persze ettől még fogom nyomni az edzést, óvatosan és megpróbálom felhozni az állóképességemet a bokám pihentetése mellett. Nem lesz egyszerű úgy, hogy hétvégén megyünk a Zemplénbe kalandparkozni, ahol a fő terv a mászóterem birtokba vétele.

Legalább persze másztam tök jókat Bajóton. Például az Északi-falon a Hajnali szél nevű utat, ami a kalauzban V+/VI- nehézségre van írva. Az önbizalmamnak jobban esik ha VI-ként értékelem. Eleinte kicsit belemásztam túlságosan jobbra az Angyali démonba, de aztán hamar rájöttem, hogy nem jó helyen vagyok, mert az egyik párkányról, nem igazán láttam hogyan tovább. Az egy VII-es út. Végül kiszenvedtem magam, vissza az él-re, és két beleülést követően meglett a kulcsmozdulat is. Lelkiekben azért picit lefáradtam. Utána a Szirt direkt (V+) már nem ment ki, pedig legalább 15 percig kitartóan próbálkoztam, de az utolsó előtti akasztásnál egy olyan reibung probléma állta az utamat, amit nem sikerült legyőznöm.

Jövő héttől elkezdek aktívan bringázni és lehet kipróbálok egy edzéstervet ami alapvetően a burpee-re épül. Mazochisták előnyben! Utak a naplóban….

Hozzászólás


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük