Először is nagyon boldog karácsonyt mindenkinek aki van olyan elvetemült, hogy épp ma épp engem olvas, ahelyett, hogy bejglivel és halászlével tenné nehezebbé az elkövetkező napok mászásait a testzsír-izom arány nem feltétlen pozitív irányba történő megváltoztatásával.
Hosszú év volt, sok minden történt, de most a jó dolgokra szeretnék koncentrálni. A két évvel ezelőtt felállított bakancslistám nagy részét határidőn belül teljesítettem, aminek felettébb örülök:
✔️2017 – Alapfokú sziklamászó tanfolyam
✔️2018 – Téli alpesi hegymászó tanfolyam
✔️2018 – Az első háromezresem: Grosses Wiesbachhorn
✔️2019 – Grossglockner télen
❌2019 – Nyári alpesi hegymászó tanfolyam
✔️2019 – Grossvenediger
Egyedül a nyári alpesi tanfolyam hibádzik, de az is meglett volna, ha nem betegszem pont akkor le. Ráadásul idén sziklán is sokkal többet másztam mint egy évvel ezelőtt, látszik is a teljesítményem javulásában:
Legmagasabb mászott nehézségek (2018 ? 2019):
Sziklán előre: 5a (V+) ? 6a (VI+) – igaz csak egy utat azt is többször beleülve
Sziklán top-rope: 4c (V) ? 6a (VI+) – tavaly nem nagyon topropoztam szikán
Teremben előre: 5b (VI-) ? 6a (VI+)
Teremben top-rope: 5c (VI-) ? 6b (VII) – ezt 1 hete alkottam 🙂
A cél az lenne, hogy a 6a ne a legmagasabb mászott nehézség legyen, hanem az amit magabiztosan tudok mászni, mert akkor már a szebb utak jelentős részébe bele merek majd szállni (Paklenica – Mosoraski, Arco – Rita).
Jövőre ismét nekifutok a nyári alpesi tanfolyamnak természetesen, emellett egy vagy két háromezres csúcs is talán tervben van (Wildspitze, Ankogel). Meglássuk. A legfontosabb, hogy tudnom kell elengedni is, nem szabad minden hétvégémet és hétköznap estémet betábláznom, mert abból csak kimerültség, és stressz lesz, ami senkinek nem jó. Le kell lassulni, élvezni ami van. Ez a tanácsom a jövő évre magamnak. Sziasztok….
Hozzászólás