Nem, szó sincs róla, hogy már ki is ugrottam volna a Mont Blanc Projekt sebesen száguldó szerelvényéből, egyszerűen csak nem volt meg az ihlet, hogy körmöljek. Mondjuk az tény, hogy az állóképességi edzéseimnek megszakadt a kontinuitása, de igyekeztem kitölteni az űrt amely a helyén tátongott. Az október 23-i hosszú hétvégén a Lizzard Outdoor berkein belül vezettem egy három napos trekking túrát, ahol ugyan az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, de a maximumot kihoztuk belőle. Ennek folyományaként egy kicsit túlterheltem a térdemet és főleg a lefelé sétálásokat nem igazán kultiválja azóta. Emiatt nem is voltam túrázni már lassan egy hónapja (hiányzik is nagyon). Szerencsére csak a folyamatos monoton terhelést nem bírja, a rövid távú intenzív mozgással nincs gond, úgyhogy ráálltam a falmászásra amennyire lehetett.
A helyzet az, hogy elöl-mászáskor még mindig parázok és jelentősen rosszabb teljesítményre vagyok képes mint top-rope-nál. Ez persze normális, de akkor is zavar. Spider-ben top-rope már sikerült 5a-5b utakat is kimásznom on-sight, míg Big Wall-ban próbálkoztam eddig csak elöl-mászni, de a legjobb továbbra is egy 4c. Az mondjuk tény, hogy érzésre a Spider útjai könnyebbek ugyanazon a szinten, mint Big Wall-ban.
A cél most az, hogy a mászóedzéseket tartsam és mellé vissza tudjam illeszteni az állóképességet/túrázást. Ez így a karácsony közeledtével mondjuk egyre nehezebb, de megoldom. A múlt héten már intenzíven toltam a guggolásokat, most hétvégén már kimerészkedek egy 10-12 km-es sétára mondjuk a Pilisbe. Januárban meg kezdődik elvileg a túravezető tanfolyam, februárban meg a téli alpesi hegymászó tanfolyam, amire még egy magashegyi bakancsot is be kellene szereznem. Ha ügyesen gazdálkodom, még az is lehet, hogy meg tudom oldani….
Hozzászólás