Nem, szó sincs róla, hogy már ki is ugrottam volna a Mont Blanc Projekt sebesen száguldó szerelvényéből, egyszerűen csak nem volt meg az ihlet, hogy körmöljek. Mondjuk az tény, hogy az állóképességi edzéseimnek megszakadt a kontinuitása, de igyekeztem kitölteni az űrt amely a helyén tátongott. Az október 23-i hosszú hétvégén a Lizzard Outdoor berkein belül vezettem egy három napos trekking túrát, ahol ugyan az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, de a maximumot kihoztuk belőle. Ennek folyományaként egy kicsit túlterheltem a térdemet és főleg a lefelé sétálásokat nem igazán kultiválja azóta. Emiatt nem is voltam túrázni már lassan egy hónapja (hiányzik is nagyon). Szerencsére csak a folyamatos monoton terhelést nem bírja, a rövid távú intenzív mozgással nincs gond, úgyhogy ráálltam a falmászásra amennyire lehetett.

A helyzet az, hogy elöl-mászáskor még mindig parázok és jelentősen rosszabb teljesítményre vagyok képes mint top-rope-nál. Ez persze normális, de akkor is zavar. Spider-ben top-rope már sikerült 5a-5b utakat is kimásznom on-sight, míg Big Wall-ban próbálkoztam eddig csak elöl-mászni, de a legjobb továbbra is egy 4c. Az mondjuk tény, hogy érzésre a Spider útjai könnyebbek ugyanazon a szinten, mint Big Wall-ban.

A cél most az, hogy a mászóedzéseket tartsam és mellé vissza tudjam illeszteni az állóképességet/túrázást. Ez így a karácsony közeledtével mondjuk egyre nehezebb, de megoldom. A múlt héten már intenzíven toltam a guggolásokat, most hétvégén már kimerészkedek egy 10-12 km-es sétára mondjuk a Pilisbe. Januárban meg kezdődik elvileg a túravezető tanfolyam, februárban meg a téli alpesi hegymászó tanfolyam, amire még egy magashegyi bakancsot is be kellene szereznem. Ha ügyesen gazdálkodom, még az is lehet, hogy meg tudom oldani….

Hozzászólás


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.