A rendszeres edzéseim alappillére a nagy szintemelkedésű terepfutást gondolnám, így első lépcsőként kiautóztam Dömösre, hogy teszteljem magam. Eredetileg két kört akartam tolni, de az alázat vészharangja hamar megkongatta magát és beláttam, hogy elsőre elég lesz egy is. A Dömösi templomtól indultam és egészen a Szentfa kápolnáig meglepően jó tempót futottam, szinte elfáradás nélkül az erdei ösvényen. Innen kezdődik a Vadálló-kövek meredek kaptatója, nyilvánvalóan innentől kezdődött a lassulás is. A Prédikálószékig nem is nagyon nevezhető futásnak a teljesítményem, inkább egy tempós gyaloglás volt, félúton erőteljes légszomjjal küszködve. A szintnyerésre szolgáló egységes mérték – VAM – jelen esetben 798 méter/óra volt. A kápolnától a tetőig 36 perc alatt jutottam fel, majd rögtön sarkon is fordultam és visszafelé már futottam a templomig. A meredek letörés kezdeténél azért még dobtam egy seggest, csak úgy mert miért ne, azt a szakaszt legközelebb majd inkább sziklák felé kerülöm, mert a “kivasalt”, poros, 30 fokban oldalra lejtő föld rohadtul nem stabil futáshoz. Mire a kocsihoz visszaértem azért elég rendesen leizzadtam és szenvedtem. Bázisnak mindenesetre jó, innen könnyű fejlődni…
Edzés
Három a magyar igazság
Rájöttem, hogy sok különböző tényező együttállása válthatja ki azt a végeredményt, hogy egy hegynek úgy megy neki az ember, hogy igen, ez most fasza lesz minden szempontból. Eddig ugye kétszer nem másztam meg a Grossglocknert. Read more…
