Tavalyhoz képest nagyon-nagyon elhanyagoltam a bringázást, így jobban megérzem egy Hármashatár-hegy tekerés effektjeit a combomon, de főleg a vitalitásomon. A tervem az volt, hogy szombaton erősítek és tekerek egyet, vasárnap pedig lenyomom a heti futó edzésemet. Ehhez képest egész héten olyan fáradt voltam (kialvatlan főleg), hogy szombaton 10-kor sikerült felkelnem, közel 13 óra gyermeki alvást követően. Az erősítés után délután feltekertem a hegyre, de már este éreztem, hogy a futás lehet hogy ezzel korrumpálva lett. Most úgy érzem, hogy maximum délután futok síkon egyet (megnézzük hogy megy a 10 km), de nem megyek hegyre.
A tekerés egyébként meglepően jól ment. Térdkímélés okán most csak annyit terveztem el, hogy a középső tányért használom, nem váltok lejjebb. A Fenyőgyöngye utáni 400 m-en azért így is megszenvedtem…inkább felváltottam 2/3-ba, és kiállva nyomtam végig, mert éreztem, hogy combból nem fogom bírni. Egyébként az első szakaszt (Kolosi tér – Fenyőgyöngye) egészen jó tempóban és erőnléttel tekertem, bevallom úgy éreztem lesz ott egy-két PR, de el kellett szomorodnom, amikor hazaérve láttam, hogy csak 2-3. helyek jöttek össze. Viszont összességében a teljes HHH szegmensen egészen jó időt mentem ahhoz képest, hogy idén nem nagyon edzettem bringára. Úgy érzem, talán összejöhet az hogy megközelítsem a tavalyi PR-omat, ha novemberig kitartóan nyomatom. Ami nagy szó lenne amúgy, mert azt országútival nyomtam.
Zárójel: a HR pántom még mindig érdekes…ahogy elindulok lefelé felugrik 200-240 bpm közé. De futásnál és bringánál is. Nem vágom. Pedig be van vizezve, egészen addig jól is mér. De ahogy downhill, kiakad. Lehűlés miatt, vagy mi lehet?
Hozzászólás