Tavalyhoz képest nagyon-nagyon elhanyagoltam a bringázást, így jobban megérzem egy Hármashatár-hegy tekerés effektjeit a combomon, de főleg a vitalitásomon. A tervem az volt, hogy szombaton erősítek és tekerek egyet, vasárnap pedig lenyomom a heti futó edzésemet. Ehhez képest egész héten olyan fáradt voltam (kialvatlan főleg), hogy szombaton 10-kor sikerült felkelnem, közel 13 óra gyermeki alvást követően. Az erősítés után délután feltekertem a hegyre, de már este éreztem, hogy a futás lehet hogy ezzel korrumpálva lett. Most úgy érzem, hogy maximum délután futok síkon egyet (megnézzük hogy megy a 10 km), de nem megyek hegyre.

A tekerés egyébként meglepően jól ment.  Térdkímélés okán most csak annyit terveztem el, hogy a középső tányért használom, nem váltok lejjebb. A Fenyőgyöngye utáni 400 m-en azért így is megszenvedtem…inkább felváltottam 2/3-ba, és kiállva nyomtam végig, mert éreztem, hogy combból nem fogom bírni. Egyébként az első szakaszt (Kolosi tér – Fenyőgyöngye) egészen jó tempóban és erőnléttel tekertem, bevallom úgy éreztem lesz ott egy-két PR, de el kellett szomorodnom, amikor hazaérve láttam, hogy csak 2-3. helyek jöttek össze. Viszont összességében a teljes HHH szegmensen egészen jó időt mentem ahhoz képest, hogy idén nem nagyon edzettem bringára. Úgy érzem, talán összejöhet az hogy megközelítsem a tavalyi PR-omat, ha novemberig kitartóan nyomatom. Ami nagy szó lenne amúgy, mert azt országútival nyomtam.

Zárójel: a HR pántom még mindig érdekes…ahogy elindulok lefelé felugrik 200-240 bpm közé. De futásnál és bringánál is. Nem vágom. Pedig be van vizezve, egészen addig jól is mér. De ahogy downhill, kiakad. Lehűlés miatt, vagy mi lehet?

Hozzászólás


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.