Rájöttem, hogy sok különböző tényező együttállása válthatja ki azt a végeredményt, hogy egy hegynek úgy megy neki az ember, hogy igen, ez most fasza lesz minden szempontból. Eddig ugye kétszer nem másztam meg a Grossglocknert. Első esetben az időjárás volt huncut velünk és végül Horvátországig kergetett. A második esetben fizikailag Bővebben……
Mivel az első 10 km-t múlthéten kocogó tempóban toltam végig, arra gondoltam most kipróbálom mit bírok egy kicsit nagyobb erőbefektetéssel. Nem éreztem, hogy ez a tempó a maximumom lenne, de azért lefaragtam 20 másodpercet a kilométerenkénti átlagomból, ami nem rossz.
Végül nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek hegyre futni. Esett is az eső, fáradt is voltam, nem volt kedvem a sárban csúszkálni. Viszont azt sikerült elérnem fejben, hogy lemenjek az utcára és Újpesten kocogjak kicsit. Volt egy tervem, hogy lefutok 10 km-t, de nem voltam benne biztos, hogy sikerül.
A Dömösi templomtól indultam és egészen a Szentfa kápolnáig meglepően jó tempót futottam, szinte elfáradás nélkül az erdei ösvényen. Innen kezdődik a Vadálló-kövek meredek kaptatója, nyilvánvalóan innentől kezdődött a lassulás is. A Prédikálószékig nem is nagyon nevezhető futásnak a teljesítményem, inkább egy tempós gyaloglás volt, félúton erőteljes légszomjjal küszködve.
A tavalyi Hármashatár-hegyezés és Pap-rét körök idén elmaradtak és nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy egyből túl nagy terhelést adok vissza a lábaimnak, így elsőre „csak” egy Csobánka kört mentem. Kihívás gyanánt pedig beiktattam szabályként, hogy a minimum áttételemet 34-22-es kombináción tartom.