Hogy a ló nyalja meg az idő hideg szemét. Elképesztően régen írtam. Nem ereszteném túlságosan bő lére, hogy még mindig nem vagyok jól és hogy motivációval, jó kedvvel és energiával annyira vagyok elárasztva, mint az Atacama sivatag esővel aszály idején. De legalább már csak 2 gyógyszert szedek 3 helyett. Small Bővebben……
Hétfőre 16 fokot és napsütést jósoltak a meteorólgia varázslói, és bár mellé egy kis szél is be lett ígérve, úgy döntöttünk kinézünk Rókahegyre, hogy felmérjük, mennyit számít hat hónap kihagyás mászás tekintetében. Amúgy sem volt egy fitensz sikersztori az elmúlt pár hónap számomra, így minden elvárás nélkül sétáltam fel unokaöcsém Bővebben……
Rengeteg idő eltelt október óta. Akkor esett meg utoljára, hogy a mászással kapcsolatos gondolataimat betűkbe öntöttem volna vagy a velem történt események kacskaringós gombolyagfonalát tekergettem volna rá blogom kartonpapírjára. Be vagyunk oltva mászás ellen, az van. Nincs mit szépíteni. Terembe csak akkor mehetnénk, ha megerőszakolnánk lelkiismeretünk otthonkába rejtett vonzó bájait Bővebben……
Mivel a külföldi utazás jelenleg ilyen-olyan – COVID-ra visszavezethető – körülmények miatt számomra nem opció, itthon próbálok minél szélesebb spektrumban válogatni a mászóhelyek között. Régi vágyam volt, hogy a Cuha völgyben a Bucsek-gerinc sziklafalát ne csak drótkötélről nézzem meg, hanem az itt fellelhető sportmászó utakat is felderítsem. Múlt szombaton harmadmagammal Bővebben……
Oly rég írám ide legutolsó időben, szintelevő belülről érkezvén a késztetés, mely írásra fogta önnön kezeim vala. És én látám, hogy ez jó. Mikor legutóbb jelentkeztem, még bőven be voltunk zárkózva a négy fal közé és vártuk a kollektív mindmeghalunk eljövetelét. Azóta persze az élet többé kevésbé visszazöttyent a régi Bővebben……
Hú, de rég jártam erre no! Pedig aztán történtek egyek, s mások az utóbbi hetekben, meg persze a térdem is úgy döntött egy bringás edzés után, hogy akkor ő most inkább fáj egy picit megint, de nem picsogok inkább térjünk a tárgyra. Nemsokára jön a nyári alpesi tanfolyam (még 1,5 Bővebben……
A november 1 hosszú hétvégén kiköltöztünk Reichenau-ba, hogy kihasználjuk a valószínűtlenül jó késő őszi időjárást. Az erőteljes próbálkozások ellenére, végül csak három fő alkotta a csapatot, de nagyon jó hangulatot csiholtunk így is, bár sajnos csak ketten másztunk.
Van az a helyzet amikor annyira vársz valamit, hogy a gondolataidban már-már katartikus élményként képzeled el, és úgy tartasz az irányába, mint valamiféle hatalmas változás, egy életre szóló élmény, és innentől másként fogod nézni a világot. Aztán ott állsz 700 méterrel magasabban, mint ahol eddig bármikor voltál, és rájössz, hogy Bővebben……
Sokszor, sok sportnál beszélnek arról, hogy mennyit is számít a fej, hogy agyban mennyire tudsz ott lenni. Természetesen ez minden sportnál így van, ezt nem is vonom kétségbe. A mászásnál azonban talán ez sokkal jobban is számít mint bármi más. Ha nem vagy képes száz százalékig beletenni mentálisan magadat a falba, akkor nem, hogy rosszabb teljesítményt fogsz nyújtani, hanem ad abszurdum semmilyent.
A hegymászásnak van egy olyan oldala, hogy sokszor már akkor meghiúsul a csúcstámadás, amikor még gyakorlatilag el sem indultál. Az egész sztori úgy kezdődött, hogy menjünk, másszuk meg a Hochgall-t. Így történhetett, hogy héjruházat, gore-tex kesztyű és kimondhatatlan mennyiségű kölespehely is a csomag része volt, miközben autóztunk Horvátország felé.