Magas műfalon ritkán jártam és a legnagyobb problémám mindig az volt, hogy egyszerűen hiába tudom az eszemmel, hogy az a sok motyó ami rajtam lifeg engem megfog, ez az érzés zsigeri szinten nem épült belém és ahogy távolodtam a földtől, úgy csökkent az önbizalmam is. Ez egy nagy kihívást a jelent az utamon. Hogy bízzak! A felszerelésben. Bízzak, a társamban. Bízzak magamban.
Mivel az első 10 km-t múlthéten kocogó tempóban toltam végig, arra gondoltam most kipróbálom mit bírok egy kicsit nagyobb erőbefektetéssel. Nem éreztem, hogy ez a tempó a maximumom lenne, de azért lefaragtam 20 másodpercet a kilométerenkénti átlagomból, ami nem rossz.
Végül nem tudtam rávenni magam, hogy elmenjek hegyre futni. Esett is az eső, fáradt is voltam, nem volt kedvem a sárban csúszkálni. Viszont azt sikerült elérnem fejben, hogy lemenjek az utcára és Újpesten kocogjak kicsit. Volt egy tervem, hogy lefutok 10 km-t, de nem voltam benne biztos, hogy sikerül.
Térdkímélés okán most csak annyit terveztem el, hogy a középső tányért használom, nem váltok lejjebb. A Fenyőgyöngye utáni 400 m-en azért így is megszenvedtem…inkább felváltottam 2/3-ba, és kiállva nyomtam végig, mert éreztem, hogy combból nem fogom bírni. Egészen jó időt mentem ahhoz képest, hogy idén nem nagyon edzettem bringára. Úgy érzem, talán összejöhet az hogy megközelítsem a tavalyi PR-omat
Tegnap tervben volt egy Vadálló-kövek futkorászás megint, de úgy elvariáltam (meg elaludtam) az időt, hogy nem fért volna bele egy Dömös-Budapest oda-vissza még a futáson kívül, így végül a Hármashatár-hegyre tettem a voksom.
Ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban lehet, hogy csalódottságot fogsz érezni! Nem a Mont Blanc a lényeg. De tényleg! A Mont Blanc egy emblematikus hegy, amelyet szinte mindenki ismer, tudja (helytelenül), hogy Európa legmagasabb hegycsúcsa és egy olyan kvázi kézzel fogható végpontot jelent, amelyet könnyű felfogni, elképzelni, megfogalmazni. De közel sem ez a lényeg. Nagyon nem!
Hetente legalább háromszor, de lehetőség szerint inkább minden nap végzek valamilyen egyensúly gyakorlatot dinamikus párnán, vagy súlytárcsákon állva. Ezen kívül a nyújtások is fontos szerepet játszanak az edzéstervemben, főleg a combhajlítók és a vádli nyújtása.
A hétvége mérlege 31 km és 1630 m szintemelkedés, amiben volt egy nagyon lájtos ferráta is (Kysel-szurdok). Ja meg fekvőtámaszozás a kilátó sziklaplatóján! A Hernád folyótól a Tamásfalvi-kilátóig egy elég jó tempót diktáltunk, így ezt betudtam edzésnek.